2010. november 16., kedd

Új könyvek a Szülőföld Alaptól

Októberben pályázat útján, a Szülőföld Alaptól háromszázezer forintot kaptunk friss kiadványok vásárlására. Az olvasók igényét figyelembe véve, több mint 150 könyvet tudtunk venni.
Végre mi is megengedhetjük magunknak, hogy a könyvtárlátogatókkal együtt építsük az állományt!
Évekkel ezelőtt, egy szakmai kiránduláson hallottunk erről a módszerről először. Akkor, mi vajdaságiak kikerekedett szemekkel néztünk egymásra, majd lemondóan legyintettünk. " Magyarországon, városon"....
Nálunk ugyanis évtizedeken át az volt a gyakorlat, hogy Belgrádban döntötték el mi kell nekünk a legjobban.

Kaptunk képverseket nyolc példányban, valaminek a  második kötetéből tizenkét darabot, meg sok olyan művet ami nélkül vígan meglettünk volna. Magyar könyvekről egyáltalán nem gondoskodott a Szerb Művelődési Minisztérium. Ma sem teszi, de legalább a kalandos könyvcsempészés izgalmaitól megkímélhetjük magunkat, ezúttal a topolyai Lavik 92-Timp KFT közreműködésének köszönve.

2010. november 15., hétfő

Gyorsan, bátran, hűséggel

November 11-én Sőregi Zoltán és Végső István könyvét mutattuk be, amely a magyar királyi 15. "Balogh Ádám" honvéd kerékpáros zászlóalj állományáról szól.  Megismerteti velünk a leleményes, bátor csapat mindennapjait is, a megalakulástól a feloszlásig. A kiskunhalasiak nagyon büszkék rájuk. A második világháború során a Délvidéken is jártak.
A gazdagon illusztrált olvasmány  a TIMP Kiadó http://timpkiado.hu/ gondozásában jelent meg, így Végső István történészt annak képviselője, Solymosy Zsuzsanna ostromolta kérdéseivel, majd a közönség is.



A beszélgetés során kiderült, hogy Végső István nagyszülei Bácsfeketehegyről kerültek Kiskunhalasra. Meggyfát is vittek magukkal, így ők téli estéken meggybort iszogattak. Gyerekként nem értette ezt a kötődést, hisz a cseresznye sokkal édesebb.

2010. november 10., szerda

Plakátháború

Azt gondoltam, plakát ügyben már nem érhet meglepetés!
Évek hosszú során beletörődtünk abba, hogy a Művelődési Ház hirdetőtábláján, a legszebb plakátok is ritkán élik túl magát a rendezvényt. Ha nem az időjárás tépázza meg, akkor akad valaki, aki labdát gyűr belőle, apró darabokban a fűbe szórja, vagy csak letépi, és a cipője talpával lepecsételi. Az is megtörtént, hogy egyik civil szervezetünk egyszerűen levette, majd a helyére ragasztotta a saját, fontosabbnak vélt hirdetését.(Nem nevezem meg, mert reklamálásomra elnézést kért a vezetőjük.) Egyedül magánvállalkozóink kirakataiban virítanak sértetlenül, jelezve hogy valami történik a faluban.Ostromoljuk is őket rendületlenül! Mostantól eggyel kevesebbet. Az új bérlő ugyanis kijelentette, hogy csak kétnyelvű plakátokat hajlandó kiragasztani. Talán nem is zavarna ez olyan nagyon, ha következetesen ragaszkodna elveihez. Sajnos a mellékelt ábra nem ezt mutatja.


Vajon mikor lesz már ennek vége?!

2010. november 9., kedd

Meredek utakon

 
November 4-én, 80 ember előtt mutattuk be Vojnits Tivadar, nyugalmazott újságíró Meredek utakon c. riportkönyvét!  Érdekes számunkra, mert két olyan falubeli riportalany is szerepel benne, akik nem csak mélyről kapaszkodtak fel a csúcsra, hanem sokat dolgoztak tehetségeink felkutatásán és kibontakoztatásán is. Egyik Barta Júlia nyugalmazott óvónő, a másik Kántor László zenész, akinek rövid életútját egykori tanítványa, Végső József idézte fel. Laci bácsi kedvenc dalaiból leánya Kántor Ilona, a zenetudományok magisztere készített egy rövid válogatást.

 
 Magát a művet Németh István, a könyv recenzense méltatta, miután megcsodálta a népes közönséget és a távolból beszűrődő kutyaugatást.(Csak mondja még valaki, hogy ma már a könyvet a kutya se ugatja meg, hisz a kiadó is elégedett volt az eladással!) A beszélgetést a szerzővel Szabó Andrea, médiaszakos egyetemi hallgató vezette.


Az est folyamán Német Istvánnak külön örömet szereztünk, hisz Kántor Ilona előadásában, Végső József zongorakíséretében, az ő "nótája" is felcsendült. Megkötöm lovamat....

video


Bede Noémi, Kormos Irén, Bede Anett és Farkas Hajnalka szavalataikkal tették szebbé az esténket.
Búcsúzáskor, a szerző elismerő szavai megsimogatták a lelkemet.
 
Web Statistics