Veronában rátaláltak egy XII. századi kódexre, az első kézikönyvre, amely szerelmes levelek írására is tanítja az olvasót.
"A szeretete azt teszi, drága barátném, hogy szerelme illatáért hegyeket másznék meg, átúsznám a tengert, és halálos veszedelemtől sem riadnék vissza" - áll a kézikönyv egyik legszebb példájában, melyben egy nemesember ír a feleségének.
Már nem tudom hol találtam a mai ember számára megmosolyogtató hírt, ami engem emlékezésre késztetett.
Talán 15 éve is elmúlt, hogy könyvtárunk irodalmi délutánt szervezett Valentin-nap alkalmából. Nem volt egyszerű összehozni a csapatot, lebonyolítani a próbákat, hisz tanulni vágyó fiataljainkat már 15 éves koruktól elszippantja a város.
Igyekezetünket a közönség tapssal, a helybeli Valentin gyógyszertár pedig pénzadománnyal jutalmazta, amin kötelező olvasmányokat vettünk középiskolásaink számára. Annak voltunk leginkább híján.
Úgy gondoltam, a szerelem témája szinte kimeríthetetlen, hisz minden nép irodalmában, művészeti ágaiban jelen van. Mégsem lett folytatása, mert "Nem magyar ünnep!"
Ma már a szerelem világnapját Bálint-napként emlegetjük. A kereskedők üzletet építettek rá, és ez a nap is főleg a külsőségekről szól, a szív alakú süteményekről, virágcsokrokról. A sajtó, a média szívecskés dekorációkat javasol szinte mindenhova. A teafilterre, a tükörre, a kád szélére, az alsóneműre...
A Valentin nap lényege egy "fél hét éves" kislány gyermekien őszinte vallomásában rejlik. Ajánlom figyelmetekbe! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése