Sok évvel ezelőtt, egykori rajztanárunk Glavaški Slobodan keményen megdorgált bennünket egyik rajzcsoporton, mikor beszélgetés közben kiderült rólunk, hogy nem ismerjük falunk régi elnevezéseit. Azt mondta ez olyan szégyen ránk, mintha nem tudnánk az öregapánk nevét. Innentől fogva tudtuk, de nem használtuk. Ma használhatjuk, de…
Valahányszor bepötyögtetem a számítógépbe szülőfalunk magyar nevét, a helyesírás ellenőrző pirossal kijelzi. Nem tetszik neki. Mi tagadás, szép hosszú nevet választottak elődeink ennek a kis bácskai falunak. Kimondani sem könnyű egy szuszra. Még nehezebb nyelvtörő ez azoknak, akik osztrák-magyar eredetet tulajdonítva neki, valahonnan ide vetődtek közénk, más nyelvet beszélnek és jobb híján, csak lakják ezt a települést. Nekik sem tetszik. Sőt néhány helybeli magyar embernek sem! Ők tüntetőleg, következetesen feketicsinek vallják magukat. Nem csak postán, buszon, vonaton, hanem egymás között is. Ez azért meglepő számomra, mert ugyanezek a személyek Hegyesre járnak bankba, (nem Mali Iđošra) Topolyára a tóra, (nem Bačka Topolara) Szenttamásra a piacra, (nem Srbobranba) Újvidékre a vásárra, (nem Novi Sad-ra) Szabadkára, Verbászra a kórházba, (nem Suboticara vagy Vrbasra). Még azt is tudják, hogy Bécsben olcsóbb a műszaki áru (véletlenül sem Wienben). Éppen csak Bácsfeketehegy nem áll a szájukra?!
Ki érti ezt?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése