A könyvtár legyen jól felszerelt!

Időnként úgy érzem nyugodtan kiírhatnám az ajtóra, hogy Könyvtár és Dühöngő. Manapság ugyanis büntetés falun élni. Nem elég, hogy nincs bankunk, teleházunk, e-pontunk, a hivatalos ügyeket intézve is minduntalan akadályba ütközik a kisember. Azt már a saját kárán megtanulta, hogy az eredeti példányokat nem szabad kiadnia a kezéből, de ha sokszorosítani akarja, szaladgálhat mire sikerül! Ezért útba esik a könyvtár is, a földművesnek, a kereskedelmi utazónak, a betegnek, a diáknak, a nyugdíjasnak, a kézimunkázónak, vagy a szülőnek, aki veszettül becsapja rám az ajtót mikor megtudja, hogy a kézikönyvek nem kölcsönözhetőek.(Okkal.) Akkor meg minek vannak, hogy porosodjanak?! Igaza van, de az igazgatónőnek, többszöri nekifutásra sem sikerült erre pályázati pénzt nyerni. Külföldről nem hozható be az országba, mert veszélyes hulladéknak minősül. Az önkéntes adomány gyűjtése is kudarcba fulladt, mert aki igazán adakozhatna az nem jár irodalmi rendezvényekre. Hát ezért porosodnak!