Kezdő könyvtárosként, egy kis szobában, rozoga polcok és rongyos könyvek között dolgoztam. Ivóvizet otthonról, takarításhoz meg a szomszédból hordtam. A csoportos könyvtárlátogatás úgy zajlott, hogy a gyerekek ötösével körülnéztek, majd leültek a gyalulatlan padokra az udvari teraszon és meghallgatták hozzá a szöveget. Legjobb tudásom szerint, óravázlattal készültem fel minden egyes látogatásra. Igyekeztem röviden, tömören összefoglalni, zenével, tánccal, játékkal színezni az "órát", majd apró ajándékokkal is emlékezetessé tenni a könyvtárlátogatást. Nagyon elégedett voltam magammal, mert a végén csak egyetlen kérdés merült fel a hallgatóságban: A könyvtárosnéninek van mit ennie?
Ma már nem virít a nyomor.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése