Kopjafa a bácsfeketehegyi központi otthon udvarán. Az egy törzsből fakadás, majd az elválás szimbóluma a kun lovas ábrázolásával
A XVIII. század végi Nagykunság jelentős társadalmi-demográfiai eseménye volt a lakosság zömmel szegényebb rétegének kitelepülése Bácskába: Feketehegyre (Bácsfeketehegy), Pacsérra, Ómoravicára (Bácskossuthfalva) és Pirosra.
E társadalmi feszültséget hordozó, belső indíttatású kitelepülési népmozgalom különösségét adja – országosan is –, hogy II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete lehetővé teszi a református vallású magyar lakosok megtelepedését a kincstári uradalmakba, olyan pusztákra, ahova korábban csak katolikus vallású németek betelepülése volt lehetséges.1785-ben Feketits pusztára települők Kunhegyesről és Tiszaburáról érkeznek. ------------------------------------
A kirajzottak magukkal hozzák Kálmándi Pap Jánost lelkipásztornak. Az iskola és a templom felépítése elsődleges gondja a közösségnek. Kezdetben a török betörések, a napóleoni háborúk, meg zavargásukkal, nyugtalan természetükkel sok civódást okoznak egymásnak és az adminisztrációnak a jövevények. Nehezen, sokszor csak pálcáztatással, testi fenyítésekkel csillapodnak le. A második generáció már halad a rend és a szorgalmas munka útján, megőrizve múltunk hagyatékát, származásunk eredetét.
Az elbocsátó kunhegyesi eklézsia ajándéka az úrasztali pohár
http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-09-19_A_kunok_Bacsfeketehegyen.xhtml
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése