Irodalmi Karaván

Június 16-án az ungvári Együtt c. irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat és a pozsonyi Szőrös Kő c. irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat munkatársai látogattak el hozzánk: Dubka György költő, közíró, az Együtt felelős kiadója, igazgatója, Zubánics László író, szerkesztő, Balázs F Attila író, költő, műfordító, szerkesztő, a Szőrös Kő kiadója, Haraszti Mária író, költő, műfordító, előadóművész, Hudák Katalin költő, verséneklő, szerkesztő.
Kiadványaikból  könyvtárunknak is ajándékoztak, a kis számú közönség pedig jelképes összegért vásárolhatott belőlük.
Egyúttal megnyitottuk a Kárpátaljai kaleidoszkóp című fotókiállítást is, mely Picur Zoltán, Lőrincz István, Fuchs Andrea, Szajkó Tibor és Zubánics László munkáiból állt össze.

A rendezvény az OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM támogatásával, a VAJDASÁGI MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET  szervezésében jutott el hozzánk.

Bácsfeketehegy - Feketić

Sok évvel ezelőtt, egykori rajztanárunk Glavaški Slobodan keményen megdorgált bennünket egyik rajzcsoporton, mikor beszélgetés közben kiderült rólunk, hogy nem ismerjük falunk régi elnevezéseit. Azt mondta ez olyan szégyen ránk, mintha nem tudnánk az öregapánk nevét. Innentől fogva tudtuk, de nem használtuk. Ma használhatjuk, de…
Valahányszor bepötyögtetem a számítógépbe szülőfalunk magyar nevét, a helyesírás ellenőrző pirossal kijelzi. Nem tetszik neki. Mi tagadás, szép hosszú nevet választottak elődeink ennek a kis bácskai falunak. Kimondani sem könnyű egy szuszra. Még nehezebb nyelvtörő ez azoknak, akik osztrák-magyar eredetet tulajdonítva neki, valahonnan ide vetődtek közénk, más nyelvet beszélnek és jobb híján, csak lakják ezt a települést. Nekik sem tetszik. Sőt néhány helybeli magyar embernek sem! Ők tüntetőleg, következetesen feketicsinek vallják magukat. Nem csak postán, buszon, vonaton, hanem egymás között is. Ez azért meglepő számomra, mert ugyanezek a személyek Hegyesre járnak bankba, (nem Mali Iđošra) Topolyára a tóra, (nem Bačka Topolara) Szenttamásra a piacra, (nem Srbobranba) Újvidékre a vásárra, (nem Novi Sad-ra) Szabadkára, Verbászra a kórházba, (nem Suboticara vagy Vrbasra). Még azt is tudják, hogy Bécsben olcsóbb a műszaki áru (véletlenül sem Wienben). Éppen csak Bácsfeketehegy nem áll a szájukra?!
Ki érti ezt?

Diplomakiadó és tudásbázis

 Fuchszné Benák Katalin, könyvtári informatikus, a Hód-Biotech Kutatási Fejlesztési és Tanácsadó Kft. képviselője egy új mikrovállalkozással, a tehetséggondozás új formájával ismertetett meg bennünket Csongrádon, a Kárpát-medencei könyvtárosok konferenciáján.

A Diplomakiadó  diplomamunkák, doktori disszertációk, tudományos diákköri kutatómunkák és kutatási publikációk gyűjtőhelye magyar és idegen nyelven.
Jó szolgálatot tesz a diákoknak, kutatóknak akik forrásanyagot keresnek, szerzőknek, akik munkáikat szeretnék hatékony keretek között, elsősorban elektronikus formátumban értékesíteni. A pályakezdők bemutatkozhatnak, a humán erőforrással foglalkozó szakemberek pedig jól képzett munkatársakra találhatnak.
Az ingyenesen feltölthető művek elektronikusan a nap 24 órájában hozzáférhetőek. Így nem maradnak elzártak a külvilágtól és szerzőjük anyagi, erkölcsi elismerésben is részesül. Nyomtatott formátumú megrendelés esetén bankkártyával, átutalással, postai utánvéttel is megoldható a fizetés.
Feltöltőként és vásárlóként is lehet regisztrálni. Témák szerint tájékozódni a katalógusból  lehetséges gyors kereséssel és összetett kereséssel is,  a honlap fejlécén.
http://www.diplomakiado.hu/


http://www.hbiotech.hu/tevekenysegunk

Fogyunk, fogyatkozunk

Dr. Bárdi Nándor történész, a MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa "A kisebbségi magyar közösségek társadalmi átalakulása 1989 után" című előadásában, lehangoló adatokat közölt  Csongrádon, a Kárpát-medencei könyvtárosok konferenciáján. Erdélyben az alacsony népszaporulat, Szlovákiában az elvándorlás, Vajdaságban az asszimiláció okoz népfogyatkozást. A vajdasági magyarok 28%-a él  vegyes házasságban, gyerekeik 2/3-a a többségi nemzethez kötődik. Képzettségbeli hiánnyal,  tőkehiánnyal küzdünk és veszélyeztet bennünket a migráció is. Ezért a falusi közösségeket kell intenzíven támogatni, hisz a magyarok 49%-a szórványban él. Már Szabadka is elvesztette magyar többségét, megnőtt Zenta kisváros szerepe, mert több funkciót átvett a közéletből Újvidéktől, Szabadkától. Ez a negatív folyamat lassítható oktatás fejlesztésével,  hatékony önkormányzatokkal, erős civil szervezetekkel, jó külföldi kapcsolatokkal ...
Különben 2-3 évtized múlva elfogyunk!!!

Határon túli könyvtárszakmai szervezetek vezetői

Kopacz Katalin Mária










Csíkszereda (Románia)







Hajnal Jenő









Zenta (Szerbia)

Varga Éva











Beregszász (Ukrajna)




Papp József










Muraszombat (Szlovénia)



Millány Éva











Komárom (Szlovákia)

Kárpát-medencei könyvtárosok konferenciája

Csongrád! Majdnem kimaradt, pedig május 31 és június 1 között, a Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központ igazgatója, Horváth Varga Margit vezetésével mesterien összekötötték a kellemeset a hasznossal!

A résztvevőket Bedő Tamás, Csongrád város polgármestere köszöntötte.A konferenciát, melyen Burgenlandon és Horvátországon kívül az egész Kárpát-medence magyar könyvtárai képviseltették magukat, dr. Fodor Péter, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnöke, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója vezette.
Elsőként dr. Márkus Béla, irodalomtörténész, egyetemi docens "A szomszédos országok magyar irodalmáról a '90-es évek után " című előadását hallhattuk.  Megállapította, hogy a diktatúra megszűnése óta, szabadon írhatunk, de kevésbé figyelünk egymásra. A lakosság csupán 2%-a olvas szépirodalmat.
A felhozott példákat érdemes állománygyarapításkor figyelembe venni.

A sokat vitatott Márai programot Venyigéné Makrányi Margit, az NKA Könyvtári és Márai Kollégiumának elnöke ismertette. Kiemelte, hogy nem könyvtári támogatás, hanem egy széleskörű könyvtámogatási program, melyben a könyvtáraknak fontos szerep jut. Élvezői az alkotók, a könyvkiadók, az olvasók. Vajdaságban a szabadkai Városi Könyvtár, az újvidéki Magyar Tanszék és a Kapocs Könyvtári Csoport lesznek a kedvezményezettei. Így a kis településeken élők is részesei lehetnek.

Dr. Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója "Új Tudás program: új fejezet a határon túli könyvtáros továbbképzésben" címmel tartott előadást. Ismertette az EuroTéka Szabadegyetem képzési, továbbképzési program és a Kaleidoszkóp- határmenti kistelepülési továbbképzési program eredményeit. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a humán erőforrás megerősítése lehetővé teszi a " nem várt" infrastrukturális fejlesztéssel való lépéstartást is.
A további eredményes munka érdekében
a KI-nek szerény, de kiszámítható  támogatásra lenne szüksége, (mert a pályázatok bizonytalanok)
fontos lenne a képzések kölcsönös elismertetése,  bázisképzőhelyek keresése Szlovéniában, Horvátországban, Ausztriában, a szórványban élő magyar lakosságot kiszolgáló könyvtárosok továbbképzése, a magyar nyelvű  könyvellátás támogatásának visszaállítása.

http://www.konyvtarakhataroknelkul.hu/

"Könyvtártámogató projektek a Könyvtárellátó lebonyolításában" címmel Bariczné Rózsa Mária, könyvtári menedzser a Könyvtárellátó Nonprofit Kft. alapfeladatait, könyvtártámogató programjait ismertette velünk.
A KELLO a megtermelt értékeit a magyar könyvtári rendszer fejlesztésére forgatja vissza.
www.kello.hu
www.ajandek-konyv.hu
www.szak-konyv.hu
www.gyermek-konyv.hu www.kello.hu

A 15 éves Pont Kiadót Szávai Ilona szerkesztő-kiadóvezető mutatta be.  Néhány kiadványukból minden résztvevőnek egy csomagot ajándékozott.
http://www.pontkiado.hu/

Rendhagyó könyvbemutató

Június 8-án egy igen sokoldalú embert ismerhettünk meg Paskó Csaba magiszter személyében, aki a pécsi Hittudományi Főiskola Lelkipásztori szakán, és a grazi Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Tanszékén végezte tanulmányait. Szabadka város zenei életében a Pro Musica kamarakórus vezetőjeként ismert, és többször megmutatkozott már a Szabadkai Filharmónia karmestereként is. Tizenöt éve foglalkozik gasztronómiával, hobbiszinten. Ennek gyümölcse a topolyai TIMP Kiadó (Solymosi K. Viktória) gondozásában megjelent szerb nyelvű szakácskönyv, (Otac Paško u kuhinji) melynek bemutatóját a Lódi borászatban tartottuk meg. A házigazda (Lódi Miklós) borral, a Putnik vendéglő (Milovan Stevović) pedig hidegtállal szponzorálta rendezvényünket. A szerzővel Vörös Julianna, a Kishegyesi Könyvtár igazgatója és Aleksandra Vučinić lovćenaci irodalomtanár beszélgetett. Nem volt nehéz dolguk, mert  igen szimpatikus, kommunikatív ember. Mint megtudtuk Tőle, a fűszerhasználatunk és a borkultúránk igen szegényes. Könyvét ezért is érdemes forgatni.

A könyvtár legyen jól felszerelt!

Időnként úgy érzem nyugodtan kiírhatnám az ajtóra, hogy Könyvtár és Dühöngő. Manapság ugyanis büntetés falun élni. Nem elég, hogy nincs bankunk, teleházunk, e-pontunk, a hivatalos ügyeket intézve is minduntalan akadályba ütközik a kisember. Azt már a saját kárán megtanulta, hogy az eredeti példányokat nem szabad kiadnia a kezéből, de ha sokszorosítani akarja, szaladgálhat mire sikerül! Ezért útba esik a könyvtár is, a földművesnek, a kereskedelmi utazónak, a betegnek, a diáknak, a nyugdíjasnak, a kézimunkázónak, vagy a szülőnek, aki veszettül becsapja rám az ajtót mikor megtudja, hogy a kézikönyvek nem kölcsönözhetőek.(Okkal.) Akkor meg minek vannak, hogy porosodjanak?! Igaza van, de az igazgatónőnek, többszöri nekifutásra sem sikerült erre pályázati pénzt nyerni. Külföldről nem hozható be az országba, mert veszélyes hulladéknak minősül. Az önkéntes adomány gyűjtése is kudarcba fulladt, mert aki igazán adakozhatna az nem jár irodalmi rendezvényekre. Hát ezért porosodnak!

A könyvtár mint szociális intézmény

Pár évvel ezelőtt egy békéscsabai továbbképzésen valamelyik kolléganőnk keserűen megjegyezte, hogy Magyarországon nagyon keveset foglalkoznak a könyvtárakkal. Bezzeg a nyugati országokban még filmjeleneteket is forgatnak benne! Legfeljebb a könyvtárost megölik! De ott van!
És láss csodát, már nem csak viccelődnek a számlánkra, hanem ki is tüntetik a könyvtárosok javát!

Örökmozgó gyüttment
A szigorú kunokat is jókedvre deríti Gubuczné Tomor Mária. A kisújszállási könyvtár vezetője valóságos örökmozgó, aki most „Magyarországért Európában” külügyminiszteri elismerést kapott. 

http://nol.hu/lap/arcok/20100609-orokmozgo_gyuttment

Gratulálunk! 

A könyvtáros legyen törvénytisztelő!

2010 június 1-én, hét vállalkozó társaságában újabb tanúsítvány kaptam! Ezúttal  elsősegélyből! A 12 órás alapképzést, Tóth Katalin és Tóth Bálint előadók  vezették Kishegyesen. Sípos Etelka, a szerbiai vöröskereszt községi bizottságának titkára szervezte. Nem volt könnyű a sokféle ember sokféle elfoglaltságát összehangolni, de a törvény az törvény, a felügyelőség az felügyelőség, a büntetés meg magasabb mint a tandíj. Bár a társadalmi tevékenységekre nézve még nem kötelező, és a könyvtár nem is kimondottan balesetveszélyes hely,  nem tiltakoztam a felszólítás ellen, hisz sose lehet tudni. Ráadásul mikor hajtási engedélyemet szereztem, az elsősegély szóba sem került! Ezt nem értem! Azt is csak sejtem, miért csupán két évre szól a tanúsítványunk.

A könyvtáros legyen jókedvű!

Töredelmesen bevallom, nem mindig vagyok társaságba való. Ha hosszabb ideig kibillenek valamitől, kerülöm az embereket. (Már amennyire lehet.) Minden érzés kiül az arcomra, így idegenek is úgy olvasnak belőlem mint a nyitott könyvből. Hát még az olvasó! Legtöbbjük nem faggat, nem kritizál, csak küld pár viccet e-levélben, vagy hoz néhány meditációs kazettát, de kaptam már virághagymát is, mert egyszer említettem, hogy....
Legutóbb az alábbi verssel próbált vigasztalni az OLVASÓ.

Ne akarj kereszteden könnyíteni!

Kemény a harc, nehéz a kereszt terhe.
Nem bírom már! - sóhajtod csüggedve.
De tarts ki! Egyszer meglátod, megérted,
hogy a keresztre miért volt szükséged.

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.
Fogja botját, és indul vánszorogva,
mintha a domboldalon kunyhó volna!
Odaér. Bemegy. Fáradtan lefekszik.
Elég volt már a vándorlásból estig.
Soká eltöpreng még bajon, hiányon,
míg végre lassan elnyomja az álom.

S magát álmában is vándornak látja,
útban a távol mennyei hazába.
A mennyei város ragyog feléje.
Oda igyekszik, siet, hogy elérje.
Kezében vándorbot, vállán keresztje.
Vállára azt maga Isten helyezte.
Siet örömmel. Föl! Előre! Föl!
A messzi cél, mint csillag, tündököl.

Hőség tikkasztja. Keresztje teher.
Útközben néha pihennie kell.
Kedves ház kínál pihenést neki.
Súlyos keresztjét ott leteheti.
S ahogy továbbindulna, mit vesz észre?
Tekintete ráesik egy fűrészre.
"Oly súlyos keresztet cipelek.
Jobb, ha belőle lefűrészelek"
- mondja magában.
"De jó, hogy megtettem!
Sokkal könnyebb!"
- sóhajt elégedetten.
Siet tovább. Mindjárt elfogy az út,
s eléri a ragyogó gyöngykaput.
Ó, már csak egy patak választje el!
Jön-megy a partján, hídra mégse lel.
De hirtelen eszébe jut keresztje:

A tulsó partra az most híd lehetne.
Jaj, nem ér át! Hiába próbálgatja:
hiányzik a lefűrészelt darabja.
"Mit tettem!"- kiált kétségbeesetten.
"Most a cél közelében kell elvesznem,
mert keresztemet nehéznek találtam!"
S ott áll a parton keserű önvádban.

Azután új vándort lát közeledni,
s mert keresztjéből nem hiányzik semmi,
mint hídon, boldogan indulhat rajta,
hogy átjusson békén a túlsó partra.
"Rálépek én is!" Reménykedni kezd:
az ismeretlen, idegen kereszt
hátha átsegíti. Rálép, de reccsen
lába alatt. "Jaj, Istenem, elvesztem!
Uram, segíts!" Így sikolt, és felébred.
Még a földön van. Előtte az élet.
Csak álom volt a kín, a döbbenet.

"Megváltó Uram, köszönöm Neked!
Keresztemet Te adtad, ó, ne engedd,
hogy egy darabot is lefűrészeljek!
Amilyennek adtad, olyan legyen!
Te vezetsz át a szenvedéseken.
A Te kereszted szerzett üdvösséget,
de mivel az enyémet is kimérted,
Te adj erőt és kegyelmet nekem,
hordozni mindhalálig csendesen!"

Fordította:T.E.
(A szerző neve nem volt a fénymásolaton.)EVANGÉLIUMI KIADÓ

A könyvtáros legyen jóltáplált!

Kezdő könyvtárosként, egy kis szobában, rozoga polcok és rongyos könyvek között dolgoztam. Ivóvizet otthonról, takarításhoz meg a szomszédból hordtam. A csoportos könyvtárlátogatás úgy zajlott, hogy a gyerekek ötösével körülnéztek, majd leültek a gyalulatlan padokra az udvari teraszon és meghallgatták hozzá a szöveget. Legjobb tudásom szerint, óravázlattal készültem fel minden egyes látogatásra. Igyekeztem röviden, tömören összefoglalni, zenével, tánccal, játékkal színezni az "órát", majd apró ajándékokkal is emlékezetessé tenni a könyvtárlátogatást. Nagyon elégedett voltam magammal, mert a végén csak egyetlen kérdés merült fel a hallgatóságban: A könyvtárosnéninek van mit ennie? 

Ma már nem virít a nyomor. 

A könyvtáros semmin se lepődjön meg!

Régen lejárt már a kölcsönzési ideje egy bűnügyi regénynek, mire visszakerült az elhanyagolt külsejű olvasótól. Hiányosan. Mikor csodálkozva megkérdeztem mi történt a címlappal, azt válaszolta: "Szükségem vót rá. Azon vót a legkevesebb betű." 
Egyik olvasóm Bibliát szeretett volna kölcsönözni, mert a családit felvitte a padlásra és szétrágta az egér....
Ezt is megéltem: "Hajja, megvan magának Tom Sawyertől a Kárókatonák még nem jöttek vissza?! "


Talán hasonló jelenetek ihlették az alábbi videofilm tartalmát is:
Mr. Bean a könyvtárban
http://www.youtube.com/watch?v=RyDY0hiMZy8

A könyvtáros legyen mindig kipihent!

Ki ne tudná mi mindennel jár beteg gyermek ágya szélén virrasztani!? Néhány ilyen hosszú éjszaka után, egyik olvasóm "Kako ste?" kérdésére karikás szemekkel elpanaszoltam, hogy már mindent kipróbáltunk! Aztán kiderült, hogy mégsem.
Mindenféle köhögésre hálás szívvel ajánlom tovább olvasóm alábbi receptjét:


3 dl tiszta vizet,
20 dkg  cukrot,
1 egész citromot összedarabolva,
1 kanál (3 filter) kamillát,
1 kanál fehér mályvát,
1 k.k. (5-6 levél) ürömöt sziruppá főzünk, majd leszűrjük.